Elszomorítóan nehéz és kegyetlen életet szánt a sors Havas Henrik unokáinak, Kingának (17) és Petrának (13).
A két gyönyörű tinilány tavaly júniusban vesztette el szeretett édesanyját, a mérhetetlen fájdalom mellett azt is el kell viselniük, hogy életük legnehezebb szakaszában nélkülözni kénytelenek. Édesapjuk, ifjabb Havas Henrik ugyanis hosszú hónapok óta egy fillér gyerektartást sem fizet, már több mint egymillió forinttal tartozik a gyerekek nagynénjének, gyámjának, Erikának. A nagyszülők elmondása szerint apai nagypapájuk, idősebb Havas Henrik sem igazán törődik a gyerekekkel.
A lányok saját kérésükre az anyai nagyszülőknél élnek Erikával az édesanyjuk elvesztése óta. Csupán háromháznyira onnan, ahol felcseperedtek. A lányok anyai nagyanyja, Erzsike néni szomorúan invitál be bennünket a konyhába, amikor elmondjuk, mi járatban vagyunk. Ám mielőtt bármit is mondana szól a férjének, Ottó bácsinak, hogy ő is hallja jövetelünk okát. Alaposan végigmérnek bennünket, mielőtt bármit is mondanak.
– Egy év egy hónapja halt meg a lányunk, Évi. Havi százezer forint gyerektartást ítélt meg a bíróság a két gyerek után. Ezt vállalta az apjuk, de azóta sem fizet – sóhajtott Erzsike. – Erika bement a bírósághoz, amikor panasznap volt, és elmesélte, mi a helyzet. A bíróság pedig hivatalból végrehajtást kezdeményezett az apa ellen. Ez szeptemberben volt, de azóta sem kaptunk egy fillért sem. Már több mint egymillióval tartozik.
– A legrosszabb az egészben az, hogy fogalmunk sincs arról, hogy az apjuk hol él, és mit dolgozik. Sem lakása, sem pedig bejelentett munkahelye nincs. Azaz papíron semmi sincs a nevén. Akkor volt utoljára nálunk, amikor a lányunk meghalt. Amíg nem szóltunk rá, addig a közműveket sem íratta át a nevére. Az elhunyt lányunk nevére jöttek azok is. Inkább nem is beszélek róla, mert csak felhúzom magam – csatlakozott a beszélgetéshez a nagypapa.
– Ahogy ő, úgy az idősebb Havas is csak ígérget. tavaly még azt mondta, majd rendezi a fia tartozását, de ő sem fizetett. Megígérte a lányoknak, hogy nekik adja a házat, ahol éltek, de persze abból sem lett semmi. Ott is egy rokona lakik - tette hozzá a férfi.
Az anyagi nehézségeikről is csak félmondatokban beszélnek. Ez egy kis település, nem akarják, hogy a nehézségeik beszédtéma legyen.
– Kettőnk nyugdíja jó, ha a rezsire elég. A családi pótlék az árvaellátással együtt kilencvenezer forint. Ebből és Erika fizetéséből élünk most öten. Menjek segélyért!? Égessem magam néhány ezerért? Na, mi nem olyan emberek vagyunk. A kertben megterem a zöldség, paprika, paradicsom, arra legalább nem kell költeni – teszi hozzá Erzsike.
Kifelé jövet a nagypapa megmutatja a szobájukat, a lányuk, Évike néz le ránk az egyik falról. Az egyiken kedvesen elgondolkozik, a másikon némi szomorúság látszik a tekintetén.
– Életében nem szerették a lányomat, a halála után már ne szeressék – mondja a papa. Szavak nélkül is tudjuk, kikről beszél, hiszen a környéken mindenki imádta a lányt. Közben Erzsike néni elfordul, hogy ne lássuk, sír.
Felhívtuk a fiatalabb és az idősebb Havas Henriket is, hogy megkérdezzük, miért nem segítik jobban a lányokat; előbbi sűrű káromkodással reagált, utóbbi pedig nem nyilatkozott.
blikk.hu
Utolsó kommentek